Elmúltál harminc, elmúlsz lassan negyven is. Az életed úgy hozta, hogy kijöttél egy kapcsolatból (vagy benne sem voltál) és ismerkedni kellene. Tervezni, előre. Aztán szembesülsz vele, hogy rengeteg elvált nő van gyerekkel, akik nyitottak lennének rád, ki ezért, ki azért. A kérdés, hogy bevállalod? Ehhez próbálok pár gondolatébresztőt adni. De ne feledd: a döntés mindig a te kezedben van!

A minap szembejött velem egy Facebook profil, helyes nő, úgy látom, szingli is. Az egyik videóját megnyitva látom ám, hogy a férfiak túlzott elvárásairól szól. Na gondoltam magamban, még egy...

Ismét eljött a nyár, ismét lépten-nyomon megkapom - ismerőstől, kollegától, szomszédtól, hogy "de fehér vagy, menjél napozni", mintha ez valamiféle stigma, vagy betegség lenne, hogy az ember nem bronzbarnán futkározik.

Gyakran szemlézem a hazai párkapcsolatos blogokat, videókat, de még sehol nem láttam, hogy konkrétan fejtegetné valaki a mai témát. Ez pedig az, ha kevés vagy, mint férfi. Na nem úgy, hogy egy kezed van, vagy fél szemed, vagy nem áll fel, hanem pusztán az adott élethelyzeted miatt. Persze mindenhol azt írják, hogy fejlődj, haladj, légy „tökéletes”, de ezek a dolgok nem mennek egyik napról a másikra. Ebből jött az ötlet, hogy kicsit körüljárom ezt a kérdést.

Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Hosszútávú – értsd, években mérhető – párkapcsolatot szerintem csak két olyan ember tud kialakítani, akik egyrészt legalább részben hasonlóak, másrészt ha különbözőek is, akkor az eltérő részeik jól kiegészítik egymást. Kivételek persze mindig vannak, de annak a titka szerintem az, hogy mindkét fél félreteszi az egoját amennyire csak lehet és nyitottan, önzetlenül fordul a másik felé. Ez az egovezérelt társadalmunkban keveseknek sikerül.

A közelmúltban részese voltam egy igen érdekes toxikus szeretői viszonynak, amelynek a tapasztalatai még frissek, így azonnal meg tudom osztani.

Bizonyára te is láttál már olyan filmet, vagy sorozatot, ahol a tehetős, milliomosfeleség összejön a kertésszel/titkárral, mert emberünk, a férj éppen el van foglalva a milliók előteremtésével és magas ívben szarik a felesége lelki és fizikai jóllétére. És hát neki is szüksége van rá, hogy törődjenek vele, hiszen ember.

/Kép: freepik.com/

Mindig parázs vitákat szül a kérdés, amikor nők gyűrűjében szóba kerül a téma és magam is fültanúja lehetek. Ezen kívül nők egyéni véleményét is volt szerencsém meghallgatni a kérdésről, vagy csak elszólásokból, elejtett félmondatokból következtetni, hányadán is állnak ezzel a dologgal.

Észrevettem egy furcsa törvényszerűséget, egy kettősséget azok között a nők között, akikkel kapcsolatba kerülök és esetleg valami komolyabb is alakulhatna. Kétféle nő, kétállású kapcsoló, fekete-fehér, igen-nem. Az egyik a családi tűzhely őrzője, a jótét lélek, az anya, aki nem akar karriert, nem akar jól kinézni. A másik a dögös, nagyszájú, nem akar komolyabb kapcsolatot, elköteleződést, de odafigyel magára. Az egyik szívesen kuckózik, süt-főz valami finomat, családot szeretne, de nem akar karriert, nem akar imponálni, tetszeni, kihívó lenni. A másik kihívó, flörtöl (sajnos mindenkivel), de nem akar otthon lenni, nem akar nyugodt körülményeket maga körül. Folyamatosan pezseg, folyamatosan igényli, hogy történjen körülötte valami, akár galiba is.

Először is, ne adj rá okot :) könnyű mondani, igaz?