Észrevettem egy furcsa törvényszerűséget, egy kettősséget azok között a nők között, akikkel kapcsolatba kerülök és esetleg valami komolyabb is alakulhatna. Kétféle nő, kétállású kapcsoló, fekete-fehér, igen-nem. Az egyik a családi tűzhely őrzője, a jótét lélek, az anya, aki nem akar karriert, nem akar jól kinézni. A másik a dögös, nagyszájú, nem akar komolyabb kapcsolatot, elköteleződést, de odafigyel magára. Az egyik szívesen kuckózik, süt-főz valami finomat, családot szeretne, de nem akar karriert, nem akar imponálni, tetszeni, kihívó lenni. A másik kihívó, flörtöl (sajnos mindenkivel), de nem akar otthon lenni, nem akar nyugodt körülményeket maga körül. Folyamatosan pezseg, folyamatosan igényli, hogy történjen körülötte valami, akár galiba is.

Először is, ne adj rá okot :) könnyű mondani, igaz?

/Kép: freepik.com/

Sok férfitársam találkozott már a jelenséggel, esetleg elszenvedői is voltak. Arról van szó, amikor egy új szerelem, kapcsolat, házasság évtizedes bartságokat kezd ki, tesz tönkre. Ennek is egy különös esete, amikor az új barátnő/feleség nem kedveli a férfi legjobb barátját. Vagy barátait. Vagy egész társaságát. Persze ehhez joga van, nem kötelező kedvelni a férj korábbi barátait – noha a másikkal szembeni tisztelet legalább az elviselésüket megkívánná. Van, hogy a kémia nem működik, vagy éppen annyira különböző személyiség a feleség és a férj régi barátja, hogy nincs közös téma sem, nemhogy összhang.

Először azt kéne tisztázni, mit értünk „normális férfi” alatt. Az én értékrendem és eddig számtalan nőtől olvasott, látott, hallott dolog alapján a normális férfi egy olyan ember, aki harmóniában én önmagával és a világgal és mindezekre vigyáz is. Értékrendje nem szélsőséges, de határozott véleménye van. Tudja, mit szeretne és ezért tenni is hajlandó. Tud, képes és akar családot alapítani és fenntartani. A mai világhoz képest rendezett egzisztenciával rendelkezik (ami nem fényűzést jelent ebben az esetben, annak ellenére, hogy sok nőnek csak az a rendezett egzisztencia szinonimája), a ma megélése mellett képes a jövőre is gondolni. Képes biztonságot nyújtani egy nőnek, érzelmileg is. Van humora, de képes az öniróniára és az önkritikára is.

/Kép: freepik.com/

Ha a hűtlenség kerül szóba, azt valahogy mindig a férfiakkal azonosítják. Pedig nők is képesek rá, és fogadni mernék, ha jobban körülnéznénk, kiderülne, hogy bizony a hölgyek is ugyanannyira kíváncsiak / senyvednek egy rossz kapcsolatban, vagy - amire sokan nem is gondolnak - nem akarnak vagy nem képesek hosszútávú, monogám kapcsolatokban gondolkodni.

Alig több, mint egy hete nálunk is elindult a Facebook társkereső szolgáltatása, a Facebook Dating. Az írországi szerveken adatvédelmi okokból fennakadt alkalmazás február 14-én debütált volna Európában (milyen jó lett volna a Covid alatt játszani vele), de így, hogy elkaszálták, jó fél évet várni kellett rá.

Mindenki a lehető legjobbat akarja magának. Ez valahol egy természetes törekvés.

Van, aki a saját határainak megfelelően, azokhoz igazítva a legjobbat, van, aki továbbmegy és akkor is vesz drága autót, 4K tévét, ha nem feltétlenül van rá szüksége vagy nem teheti meg.

Ám míg a körülöttünk lévő tárgyak esetén néha vagy gyakrabban kompromisszumot kell kötni, addig a párkapcsolataink terén erre nem vagyunk hajlandóak.

Az első, tudatosan szingli generáció elérte a negyvenet hazánkban is. Vannak, akiknek ez semmit nem jelent, hiszen talán egész életükre tudatosan ebben az életformában látják a saját boldogságukat. Mások fordulóponthoz, válaszúthoz érkeztek. Az egyedül felépített csillogó élet (vagy éppen csak mérsékelten sikeres) készen áll, de sajnos üres a palota (és a szív is) így ezeknél a nőknél, akik nem köttették ki a szív képzeletbeli villanyszerelőjével, bizony megszólalt valami csengő. Nem mondom, hogy vészcsengő, attól függ, ki hogyan éli meg.

Nem mondhatnám, hogy panaszkodhatok. Állítólag a legszebb férfikorban vagyok, állítólag jól is nézek ki, azonban nem szeretem dícsérni magam, nem is ez a lényeg.

Napi tíz-húsz pillantás, mosoly, a HÉVen, metrón, buszon, vonaton, mert csak kábé ekhós szekérrel nem járok naponta. Lehetőségek, bentmaradt leszólítások, Tinder-emlékek...mégis, nem bíznám egyikükre sem az életem. Sőt, egy szendvics elkészítését sem, nemhogy a gyereknevelést.

Sok helyen olvasni, hogy a nők párválasztásánál szerepet játszik, hogy tudatalatt az erős, potens hímet keresik, aki majd jó apja lesz a közös utódoknak - leegyszerűsítve azzal akarnak párt alkotni, aki a legmegfelelőbb a majdani apaságra.