Pár hetes kalandozás a Tinderen és remek keresztmetszetet kaphatunk az itteni nőkről (nyilván a férfiakról is, de én csak a magam oldaláról tudok nyilatkozni). Az online térben ugyan mások vagyunk, mint a valóságban, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy az utcán is ugyanezekkel a nőkkel találkozhatsz. A legnagyobb fenntartás, amivel a Tindert kezelni kell, hogy nagy valószínűséggel sokan csak szórakozni vannak fent. Nincs tétje a húzogatásnak, itt anélkül lehet önbizalmat növelni, hogy egy büdös szót váltanánk bárkivel is. Jöjjön pár kiemelt nőtípus a jól ismert párkereső appból, a teljesség igénye nélkül! Aki egyszer is kipróbálta már az alkalmazást, tuti talákozott már valamelyikkel.

Manapság is sok az önbizalomhiányos nő, amit az eltorzult világkép, a média és a társkeresőkön faszos képeket küldözgető "férfiak" csak még jobban felerősítenek.
Csábító önbizalomhiányos nővel kezdeni: normális életviteled és világlátásod hamar rabul ejti, az őszinte bókok megnyitják az utat a szív (és az átnedvesedett bugyi) felé. Egymást érik a programok, a nő megszépül, visszanyeri régi formáját, ismét nőnek érezheti magát valaki mellett.
Aztán elindul egy folyamat. Már nem leszel elég jó, kiderül, hogy bizony te is ember vagy, vannak hibáid, ahogy mindenkinek. Ez már nem annyira pálya. A legritkább esetben veled van a baj: ha valaki önmagával sincs tisztában, akkor az elvárásai is zavarosak lesznek.
A dolog vége pedig legtöbbször az, hogy az önbizalomhiányos nő, aki melletted nyeri vissza régi fényét, lelép, mert rájön, hogy az új énjéhez mégsem vagy elég jó és persze valójában nem téged keres. Te csak arra voltál jó, hogy rátaláljon vagy visszataláljon az útra, de a feladatod itt véget is ért.

A másik véglet sem jobb, az önbizalomtól duzzadó, férfias jellemzőket magára öltő nőtől is óvakodjunk! Az egészséges értékrend, az érett gondolkodás nem játszmázik, nem taktikázik, nem használ ki, hanem előre mutat, építkezik, objektív és realista.

Előre leszögezem, nincs problémám ezekkel az alkalmazásokkal, mindkettő nagyon szépen teszi a dolgát. De ha kicsit belemélyedünk a sűrűjébe és elkezdjük figyelni, vizsgálni, akkor akár vicces is lehet. Ja, nem. Hosszú idő után újra regisztráltam mindkettőre. Nem kellett volna.

Nagyon sok nő növesztett faszt mostanság. Ezzel nemcsak nekünk, férfiaknak ártanak, hanem saját maguknak is. Nem tartom azonban jó ötletnek a nőket visszazavarni a fakanál mellé / be a konyhába, holott mindig ezt hallom, ha felmerül a nők fasznövesztésének kérdése. Azok a nők, akik figyelmen kívül akarják hagyni ezt a tényt, vagy maguk is faszt növesztettek már, mindig azzal jönnek, hogy nehogy már a nőnek a konyhában legyen a helye, stb. Nos, valóban csak ebből állna a nőiség / nőiesség, hogy fakanál, meg konyha? Nyilván nem attól lesz egy nő nő, hogy egész napját a konyhában tölti, ahogy egy férfi sem attól lesz férfi, hogy tud autót szerelni. Sokat számít persze, hogy milyen modellt hozunk otthonról, mit látunk, miben növünk fel, mik az elképzeléseink a női / férfilétről és annak megéléséről. Mégsem gondolnám, hogy a nőket be kéne zavarni a konyhába (bár a 18-35 közötti nők között nagyon sok van, aki nem tud főzni) a férfiakat meg ki a műhelybe. Ezer és egyféle módon meg lehet élni a női és férfilétet. Vajon hogyan bánunk egymással? Vajon egymást nőnek és férfinak tekintjük? Vajon nő és férfi tud maradni a két fél sok év elteltével is? Meg tudunk maradni a szerepünkben még úgy is, hogy néha kilépünk belőle? Bevallom, én nem tudok autót szerelni. Elviszem szerelőhöz, ha kell, de én magam nem állok neki megcsinálni. De emellett ezer más módon tudok férfi lenni. Ahogy egy nő sem biztos, hogy életem legjobb kajáit fogja megcsinálni, de mint nő, tökéletesen helytáll az élet többi területén. A legfontosabb, hogy adjunk esélyt a másiknak arra, hogy megélhesse melletünk nőiségét, férfiasságát.

A komollyá váló párkapcsolat vagy a házasság nemcsak lelki, hanem anyagi egységbe is kovácsolja a két felet. Már akinél...
Egy kapcsolat akkor válik igazán komollyá, amikor a felek anyagi egységbe kerülnek (nem függőségbe!). Amikor minden kiadást már együtt terveznek meg, az kilépés a randizgatós, "mindent magunknak oldunk meg" időszakból. Két ember erősebb, mint egy ember.
Egy gazdasági egységben, egy komoly párkapcsolatban sokkal könnyebb félretenni, jövőt építeni, mint egyedül. Két fizetés, négy dolgos kéz mindent megold.

A mai nőknek a skatulyférfi kell. Akit bármikor elő lehet húzni a szekrényből, amikor szükség van rá. "Autót kell szerelőhöz vinni, meg kell javítani valamit, segíteni kell valamiben? Ott a skatulyaférfi, elővesszük a szekrényből, megcsinálja a dolgokat, mert szeret, de amúgy köszi, hagyjon békén, hadd csináljam a saját dolgomat. A skatulyférfi pedig mars vissza a szekrénybe, foglalja el magát, törődjön a saját dolgával. Mi az, hogy mindig velünk akar foglalkozni? De amúgy meg legyen készenlétben, ha bármikor kell valami, csak elő tudjuk venni. Legyen magabiztos és tudja magát ellátni, mert én ugyan nem fogom. Mi vagyok én? Házicseléd? Az anyja? Majd magamnak megcsinálom, amit akarok és akkor, amikor akarom. Ő meg legyen férfi mellettem. Kényeztessen. Támogasson a dolgaimban, mert én vagyok a nő, fejlődnöm kell. Nincs nekem arra időm, hogy az ő kívánságait lessem. Pfff."

A modern férfi a modern nő fontossági sorrendjében nagyon hátul van. Megelőzi őt anyu, apu, a testvérek, a barátnők, a kutya, a macska, a hobbi. A modern férfi valahova a hatodik-nyolcadik hely környékére süllyedt vissza. A modern férfi pénztermelőgéppé, szexrobottá silányult. Konyhai kisegítővé, aki ha kell, kötényt vesz és ebédet készít. A modern férfi cipelőgép, aki jó, ha van, ha fel kell vinni a shopping után a szatyrokat. A modern férfi csak lakótárs, mert a modern nő már nem foglalkozik az érzelmek elmélyítésével. Számára már nem létezik igazi, mély szerelem. Ő már csak együtt él a modern férfivel. "Saját életünk van, nem?" Két test, két lélek, két élet, két lakás.
A modern nő versenyez. Versenyez a többi nővel. 30 fölött a modern férfi már csak eszköze a modern nő gyerekvállalásának. Mert kell a gyerek, a család. "Mert a másiknak is van és mi az, hogy neki már van, nekem még nincs. Hát értéktelenebb vagyok, mint a Zsuzska? Nem. Na ugye." A modern férfi spermadonor, aki kegyesen ottmaradhat a modern nő oldalán, aki olyan családról álmodozik, mint a képeken. De hatodik-nyolcadik helyre rangsorolt modern férfivel ez nem fog menni, csak álom marad. Mert az igazi férfi tudatára ébred és megtalálja majd azt a nőt, aki nem követi a trendeket. Akinél a férfi, a kapcsolat, a szerelem tüze boldogan lesz az első helyen. Akiért érdemes lesz élni és meghalni, akit érdemes lesz az egekbe emelni. Mert az igazi nő és igazi férfi együtt lesz igazi, egymástól, egymásért.

Legyek autószerelő. Autóvillamossági szakember. Favágó. Asztalos, ács, burkoló, szobafestő-mázoló. Kertész. Filmbuzi. Kortárs kultúrát ismerő geek. Környezetvédő. Állatbarát. Állatvédő. Állatszelídítő. Gyerekszelídítő. Szelíd és vad motoros. Sommelier. Szakács. Sportos. Gyúrós. Divatos. Okos, ravasz, vállakozó szellemű, kockázatvállaló. Házasságpárti, gyerekpárti, családpárti. Bulizós. Táncolós. Ugrásra kész, figyelmes, minden mozdulatot, igényt leső. Tehetős. Mindig friss és fitt. Autóversenyző, de minimum profi sofőr. Mindig jóillatú. Ne fájjon soha semmim. Herceg. Király.

Rendben. Meglesz.

Mit akarok én? Legyél végre NŐ. Nézz ki úgy, viselkedj úgy, beszélj úgy és élj is úgy.

Mit gondolsz, menni fog?

Hol vagy, szupervumen?

A régi blogon írtam meg ezt a posztot, hát nem lett valami magas az olvasottsága. Na de mindegy is, örültem, hogy nem kell ezzel a szarral foglalkoznom, de most megint előkerült, egy nő miatt, akit szeretek. Ennek örömére kiteszem itt is a régi blog vonatkozó posztját, úgyis át akarom költöztetni az ottani írásokat erre a blogra.

Ma már bárhol szembe jöhet velünk valamelyik híres vagy kevésbé híres motivational speaker videója. Mielőtt azonban nekiállnánk nagyüzemben Louise L. Hay vagy Szabó Péter videókat nézni és azon töprengeni, hogy nekünk bizony változtatnunk kell az életünkön, tegyük fel a kérdést: valóban változtatnunk kell? Tényleg nem vagyunk boldogok? Egy határozottabb motivációs tréner azt mondja, hogy ugorjunk fejest az új dolgokba, lépjünk ki a komfortzónánkból - vajon tényleg erre van szükségünk?

Az érett tudatot nehéz befolyásolni, hiszen általában tudja, mit akar, mire van szüksége, így azt is felismeri, hogy boldog vagy sem. Az éretlen tudat viszont könnyen befolyásolható. Nem azt mondom, hogy nincs szükségünk a folyamatos változásra, hiszen valamilyen szinten az visz (vihet) minket előre, csak azt mondom, hogy gondoljuk át, mielőtt védőháló nélkül ugrunk egy szakadékba, hogy felvegyük-e előtte az ejtőernyőt vagy sem. Az egyik videóban elhangzik: sokan lábujjhegyen mennek a születéstől a sírig. Ha azonban a szakadékba lépés után nem kap fel a szél, hanem leesel az aljára, már mindegy.