Mindenki a lehető legjobbat akarja magának. Ez valahol egy természetes törekvés.

Van, aki a saját határainak megfelelően, azokhoz igazítva a legjobbat, van, aki továbbmegy és akkor is vesz drága autót, 4K tévét, ha nem feltétlenül van rá szüksége vagy nem teheti meg.

Ám míg a körülöttünk lévő tárgyak esetén néha vagy gyakrabban kompromisszumot kell kötni, addig a párkapcsolataink terén erre nem vagyunk hajlandóak.

Szingli nők között elterjedt az a nézet, hogy nem kötnek kompromisszumokat, hanem megvárják, míg elérkezik számukra a legjobb valaki, hogy ne kelljen olyan emberrel tölteni a mindennapokat, aki nem felel meg nekik. Inkább lesznek egyedül. Az esetek többségében azonban kiderül, hogy eszük ágában sincs megállapodni valaki mellett, vagy az illető, akit ők keresnek, nem létezik, netán már a legtöbbjük foglalt. Ez is egy nézőpont. Minek érjük be a kompromisszumos megoldással, ha kaphatunk jobbat is. De valahogy mégsem kapnak, különben nem lennének évekig egyedül. Sokkal inkább az lehet a helyzet, hogy bennük is van hiba, csak sosem ismerik be.

Persze én nem mondom, hogy senyvedjünk rossz párkapcsolatban, senkinek nem kívánnék ilyet! Van, aki a rossz párkapcsolatból „aranyás magának” jobbat. Erre volt is példa a környezetemben: viszonylag rossz kapcsolatban tengődő, egébként helyes és intelligens csajszi egy felsővezető karjaiban kötött ki, akit először nem is talált szimpatikusnak és kifejezetten zavarta a közeledés. Aztán elkezdtek működni bizonyos ösztönök – a lány már nagyon szeretett volna esküvőt, családot – és ezek bizony hajlamosak felülírni dolgokat. Nem tisztem, hogy eldöntsem, ez jó út-e vagy sem, hiszen ez ismét kétesélyes: akár boldog is lehet a hölgy, de lehet, hogy pokollá lesz az élete egy először még jónak kinéző választás után.

A nők a külső után a legelső, amit tudatalatt néznek, a státusz és a státusznak van egy olyan tulajdonsága, hogy felül tudja írni a külsőt. Erre nagyon sok példát láthatunk a közvetlen környezetünkben is, nem kell elmenni a celebek vagy a felső tízezer világáig, ahol ez mondhatni bevett gyakorlat. A nőkben van egy természetes igény arra, hogy nemcsak a legszebb, de a legbizotsabb párt válasszák. Így lehetsz te a legnormálisabb férfi a földön, ha nem vagy tiptop faszi és nincsenek mögötted biztos alapok, akkor a letöbb nő nem téged fog választani. Nyugodtan mondjuk csak ki, ne legyünk szégyenlősek. Mindannyian tudjuk, hogy így van. Azok a nők, akik mégis üde kivételek, már rég találtak maguknak valakit és mivel általában normálisak és a párjuk is az, évekig tartó, boldog párkapcsolatban élnek – erre rengeteg, több tucatnyi példát tudok hozni az ismeretségi körömből.

Aztán vannak azok a nők, akik már megteremtették maguknak a státuszt, amit más nők a férfiaktól várnak el. Ezek a csajok nyilván nem adnák alább és csak olyan faszival állnak le randizni vagy netán komolyan tervezni, akiknek szintén megvan ugyanaz a szint, vagy még több. A nő mindig felfelé választ. Ha egy ilyen nő nem felfele választ, az akár elismerendő is lehet, de mindig érdemes gyanakodni, mert ott más is állhat a háttérben. De ez majd egy következő elmélkedés témája lesz.