/Kép: freepik.com/
Mindig parázs vitákat szül a kérdés, amikor nők gyűrűjében szóba kerül a téma és magam is fültanúja lehetek. Ezen kívül nők egyéni véleményét is volt szerencsém meghallgatni a kérdésről, vagy csak elszólásokból, elejtett félmondatokból következtetni, hányadán is állnak ezzel a dologgal.
Van az egyik vélekedés, miszerint a férfiaknak is totálisan ki kell venni a részét mindenből, legyen szó bármilyen házimunkáról, gyerekek ellátásáról, stb. Ugyanakkor meg kell csinálniuk a férfias dolgokat is, amikhez ők értenek jobban. Ez egy kicsit a nők irányába billenti a mérleget, jobban mondva elmossa a klasszikus férfi-női szerep közti határokat. A mérsékelt feminista vonal is ezt a változatot preferálja, a harcos feministák még ennél is jobban elmosnák. Azok a nők, akik ezt vallják, nem tartják férfiatlannak, ha egy férfi segít például a házimunkában, hanem jó tulajdonságnak gondolják.
A másik iskola a konzervatív nők iskolája (meglepődnél mennyi ilyen van), akik azt mondják, hogy a párom ne vasaljon, ne főzzön, meg úgy alapjában véve ne csináljon olyan dolgokat, amiket klasszikusan a nők szoktak, mert az férfiatlan (más szavakat szoktak használni, de azt most nem írom le:) ). Nem azért nem engedik neki megtenni, mert esetleg nem tudná megcsinálni, hanem mert nem kell nekik megcsinálni, amíg ők, a nők ott vannak. Vannak társadalmi csoportok illetve kultúrák is, ahol ez eleve így van, így aki ezekben a csoportokban vagy kultúrákban szocializálódott, ezt hozza magával. Ennek egyfelől örülök - mármint, hogy vannak még konzervatív nők - másrészt ez ugyanúgy dehonesztálja a mai férfit. Alább elmondom, miért gondolom így.
A korábbi generációk férfiai (apáink, nagyapáink) jók voltak a fizikai munkában, megcsináltak mindent a ház körül, de ha hirtelen megözvegyültek volna, valószínűleg azt sem tudták volna, hol vannak a tiszta ruhák, mert azokat mindig a mama készítette ki - ahogyan a reggeli, az ebéd és a vacsora is mindig ott volt az asztalon. A modern korok férfijének viszont helyt kell állnia egyedül is, hiszen soha nem volt ennyire individualista a világunk, mint most. Teljesen normális, hogy harmincas férfiak és nők egyedül élnek és magukat kell ellátniuk. Nem mondom, hogy ez feltétlenül jó, de mindenképp életrevalóbbnak kell lenni manapság ilyen téren. Viszont azt se felejtsük, hogy két (vagy több) ember erősebb lehet együtt, mint külön. Ezt az őseink is tudták.
Kassai Lajos szavai jutnak eszembe, amikor a Férfiak Klubja vendége volt: "egy férfi az a nőt kíméli (...) én nem tudom azt mondani neki, hogy drágám, jön az állatorvos, le kell kezelni a bivalyt és egy végbélbeöntést kell neki adni. Én addig eltörölgetek..." - érezzük a szürrealitást ugye? Sokat szoktam ezt idézni. Persze a modern, városi férfinak nem kell 15 hektáros birtokot igazgatnia, viszont sok más problémával meg kell küzdenie, amivel az elmúlt korokban élőknek nem kellett. Például azzal, hogy új kihívásokat találjon magának, hogy teremtő férfi tudjon maradni.
Na de mit gondolnak erről a férfiak? Én például azt, hogy ez az egész intellingencia kérdése, nem pedig arról szól, hogy ki mekkora alfahím. Egy intelligens férfi tudja, hogy attól nem lesz kevésbé férfi, ha segít egy nőnek és ezt egy intelligens nő is tudja. Aki alantasnak érzi, hogy bármit is segítsen egy nőnek, az vagy ezt látta otthon is, vagy ilyenné tette a közeg, amiben él, vagy egoból cselekszik. Vagy személyzet van otthon és nem kell senkinek csinálnia semmit, ami persze jó dolog, de a társadalom igen kis szelete engedheti meg magának.
Én is voltam már mindkét fentebb taglalt nőtípussal. Az egyik elájult attól, hogy segítek (sőt attól, hogy egyáltalán képes vagyok nem várt dolgokban is helytállni), a másik kifejezetten gyengeségnek tartotta. Nem is értette, amikor azt magyaráztam, hogy engem arra neveltek, hogy mindent képes legyek megcsinálni, "a jég hátán is megélni".
Véleményem szerint itt is a legjobb út a középút. A férfi legyen férfi, csinálja meg azokat a dolgokat, amiket egy férfinek illik megcsinálnia, nyilván vegye ki a részét a gyereknevelésből is és segítsen otthon is, ha tud, de találja meg mindkét fél a határokat. Meg aztán, manapság az okosházak, robotporszívók és mosogatógépek korában nem is kell, hogy a házimunka töltse ki az egymásra is fordítható időt.
