Nem hiszek abban, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Hosszútávú – értsd, években mérhető – párkapcsolatot szerintem csak két olyan ember tud kialakítani, akik egyrészt legalább részben hasonlóak, másrészt ha különbözőek is, akkor az eltérő részeik jól kiegészítik egymást. Kivételek persze mindig vannak, de annak a titka szerintem az, hogy mindkét fél félreteszi az egoját amennyire csak lehet és nyitottan, önzetlenül fordul a másik felé. Ez az egovezérelt társadalmunkban keveseknek sikerül.

Mik lehetnek a fő különbségek, amiken elbukhat egy kapcsolat?

• Különböző társadalmi helyzet. A nyugati társadalom is még midig rendelkezik a kasztrendszer egyes jegyeivel. Csak míg Indiában nem átjárhatóak a kasztok és házasodni sem lehet közöttük, itt ezek lehetségesek. De ettől még az eltérő társadalmi helyzet már előre determinálhatja egy kapcsolat sorsát. Eleve az, hogy nem nagyon választunk olyan embert, aki tőlünk gyökeresen eltérő szinten mozog. Egy ügyvédnőnek nem lesz iskolázatlan segédmunkás férje és egy nyolc általánossal rendelkező napszámos nőt sem gyakran látunk kórházigazgató főorvossal együtt. Ez nem diszkrimináció és nyilván van kivétel, de ettől még nem ez a jellemző a társadalmunkban. Meg semelyikben sem.
• Eltérő anyagi helyzet. Szinte az előző pontból következik. A magasabb társadalmi és karrierstátusz magasabb jövedelemmel jár együtt. A sok pénz vonzza a sok pénzt, de ha belegondolunk, az eltérő anyagi helyzetben lévők kevés helyen találkozhatnak és ott is egyből kiderül a szintbeli különbség, kivéve, ha valaki nagyon jól adja el magát – felfelé. Mert ugye a gazdag nem játssza el, hogy szegény, de a szegény előszeretettel mutatja, hogy nem az. Ha mégis létrejön egy olyan párkapcsolat, ahol a felek között jelentős anyagi különbségek vannak, az sem tragédia, de speciális játészabályokat kíván. Amennyiben a két fél túl tud ezen lépni és nem okoz gondot köztük, úgy ez egész jól kezelhető.
• Nem egyező érdeklődési körök. A különböző hobbi, vagy elfoglaltság bizony ki tudja nyírni már az ismerkedést is. Tegyük fel az egyik fél rendszeresen sportol valamit, a másiknak viszont nem fűlik hozzá a foga. Vagy mondjuk egy gyűjtőszenvedélynek él, de a párja ki nem állhatja ezt. De eltérő zenei és kulturális ízlés is alááshatja a legerősebb párkapcsolatot is. Az érdeklődési körök legalább egy kisebb metszete fontos összetartó erő lehet a szerelem mellett.
• Más célok. Nem vagyunk egyformák. Más dolgokért hajtunk, mást akarunk. Példa: egy vidéki életben, nagy családban felnőtt és arra berendezkedni akaró nő megismerkedik egy pörgős, városi férfival, aki karriert akar építeni, városi közegben érzi jól magát, nincs túl nagy családja és azokkal sem gyakran találkozik. Előfordulhat egy ilyen találkozás, de hamar kiderül, hogy homlokegyenest más utat képzeltek el maguknak. Amit mindenki végig is fog járni, de a másik nélkül. Másik példa: az egyik fél házasságot és gyerekeket képzelt el magának, a másik meg nem akar gyereket és a házasság intézményét is kerülné.
• Belterjes közegek. Az ilyen hivatásoknál vagy iparágaknál a „házon belüli” ismerkedés a jellemző. A fegyveres testületeknél nem ritka, hogy rendőrnek rendőr, katonának katona párja van. Aztán ilyen még a sport, a színház, a művészet világa. A bartenderek, vendéglátósok közegére is jellemző a belső párválasztás, akár alkalmi, akár tartós kapcsolatról van szó, hiszen ezek mind speciális életvitellel és időbeosztással járó hivatások és szakmák. Ha az ember minden idejét az adott közegben tölti, akkor nyilván ismerkedni is ott tud. Ha kívülről, civilként kerülsz bele egy ilyen közegbe a párod révén, hamar egyedül fogod magad érezni.
• Introvertált-extrovertált. Ilyen kapcsolatokra is van példa, de általában nem gyakori. Kevés olyan párt ismerek a környezetemben, ahol az egyik fél szende, visszahúzódó, a másik meg nagy hangú, a társaság középpontjában lévő mókamester. Az introvertáltaknak állítólag eleve sok energiájukba kerül emberek között lenni, az extrovertáltak pedig nem érzik jól magukat egyedül. Ez sem fekete-fehér és itt is talán könnyebb dűlőre jutni, mint a többi felsorolt esetben, ha a két fél megérti a másikat és valami olyat tudnak mindketten nyújtani egymásnak, ami miatt megéri együtt lenni.
• Különböző energiaszintek. Ismertem olyan nőket és férfiakat is, akik simán tudtak aludni 14-16 órákat is és meg is tették. Ha ők összeakadnak egy olyan párral, akinek elég a 6-7 óra hétvégén is, az bizony érdekes lehet. Ugyanez a bagoly-pacsirta esetében: amikor a bagoly elrendezi az esti teendőit és kezdene belejönni a chatelgetésbe az ismerkedés hajnalán, a pacsirta már jó éjt kívánna és a háta közepére sem kívánja, hogy éjfélig menjen a sexting.
• Alfahím a béta nővel, bétahím az alfa nővel. Használjuk egyáltalán az alfa-béta felosztást a nőkre is, vagy ezzel csak a férfiakat jellemzik? Na mindegy is, a lényeg, hogy akármennyire is rosszul hangzik, találja meg a „zsák a foltját”. Fennáll a veszélye, hogy egy alfahím csak kihasznál egy számára nem elegendő nőt, egy alfa nő pedig ritkán jön össze béta férfival, pontosan azért, mert tudja, hogy bárkit megkaphat. Miért érné be „kevesebbel” az ő mércéje szerint? Van olyan eset, amikor ezek megtörténnek, de annak általában kifejezett oka van: mondjuk pont az, hogy egy alfahím ki akar használni egy nőt (egy alfa nő ezt nem fogja hagyni), egy alfa nő meg mondjuk egy béta férfi által nyújtott olyan dolgokért megy bele, amiket otthon az alfa párjától nem kap meg. Tehát szeretői viszony. Amiből meg ritkán lesz kapcsolat.

Ha van ellenpéldátok bármelyikre, írjátok meg kommentben! Minden példából lehet okulni.