Előre leszögezem, nincs problémám ezekkel az alkalmazásokkal, mindkettő nagyon szépen teszi a dolgát. De ha kicsit belemélyedünk a sűrűjébe és elkezdjük figyelni, vizsgálni, akkor akár vicces is lehet. Ja, nem. Hosszú idő után újra regisztráltam mindkettőre. Nem kellett volna.
Kezdem a barátságosabbal. Ugye közismert, hogy a Tindert alapvetően arra találták ki, hogy könnyen és gyorsan el tudjuk dönteni, kivel szeretnénk ma dugni a városban, mindezt a fényképes profilok balra vagy jobbra húzásával jelezhetjük (balra, ha "nem tetszik", jobbra ha "tetszik" az illető). Erre a célra itthon is elég jól használható, de a nagy számok törvénye alapján főleg Budapesten. Nekem is van haverom, aki tényleg arra tette fel, hogy skandináv orvostanhallgató lányokat skalpojon, aztán néha magyarokat is, de az igazi hús-vér, kapcsolatvadász tinderezés az igazi. Előre szólok, siralomház.
Kezdjük ott, hogy van, aki csak poénból húzogat jobbra-balra és esze ágában sincs itt megtalálni az igazit, akivel majd együtt lehet sétáltatni a kutyát borongós őszi estéken, aztán hazaérve egy üveg jó valami mellett beszélgetve kihámozni egymást a ruhából és ordenáré nagy szexet csapni a szőnyegen. Mert persze titokban erre vágynak a nők. Hát nem. Akinek az itteni húzogatás a legfőbb szórakozása, az inkább induljon el Tibetbe gyalog, az garantáltan izgalmasabb lesz.
A netes társkeresők alapvető sztereotípiája, hogy a csúnya/gyerekét egyedül nevelő/önbizalomhiányos/kövér nők gyűjtőhelye (a felsoroltak között előfordul átfedés, de nem gyakori). Nos, a Tinderen jó nők is vannak! Sőt, normális nőbe is lehet botlani, aki tényleg ír egy pár sort magáról (ha más nem a legfontosabb adatot, a magasságot, mert ma valahogy minden nő 170 fölött van és nyilván 180 fölötti férfit akar magának). Sajnos azonban a normalitás és a szépség egy skála két véglete.
Az alkalmazás lehetővé teszi, hogy 300 karakterben adjuk el magunkat (a 6 fénykép mellett) és az igazán ügyesek ezt ki is tudják használni. Persze a többség nem ír semmit, de aki igen, az nem győzi kihangsúlyozni, hogy ő márpedig magas/edz/a sport az élete/van háziállata, ami a kutya (mi más) és természetesen nem dohányzik. Alapvetően azonban a nők marhára nem olvassák el, mit írsz, hiszen a fotó a lényeg. Ha a képeid szarok, mész balra, mégis majdnem mindenki ótvarosan szar minőségű telefonos szelfikkel szórja tele a profilt. Szóval no szöveg, szar képek = self-marketing egyes, ülj le. Ebből sem lesz túlnépesedés.
Ezt a nem iszom/nem dohányzom dolgot amúgy is bírom, persze, majd biztos elhiszem, hogy a 25-35 közötti, egyedülálló nők 100%-a még csak egy pohár pezsgőt sem iszik meg a hétvégi buliban vagy családi összejövetelen (hacsak nem absztinens a família is). Azok a nők, akikkel tényleg le lehet ülni egy nyári estén a mólóra egy pohár rozéval és értelmes dolgokról beszélgetni, na azokat úgy hívják, feleség, és már valaki más oldalán teszik ezt, a többieknek ott a Mastercard...ja nem, a Tinder.
Hiába írom ki, hogy maximum 50 km-en belül ismerkedek, mert a távkapcsolat nekem kurvára nem menő, azt hiszed, elolvassák? Ugyanúgy rámhúznak a budapesti/pécsi/szombathelyi nők, hiába csücsülök a Dunántúl kellős közepén.
Ha eljutottunk a sikeres "match"-ig (így hívják, ha mindkét fél jobbra húzza, "tetszikeli" a másikat), akkor jönne ugye a chat része...jönne, mert a nők nem szeretnek visszaírni. Miről is sírnak minden fórumon/blogposztban? Hogy hova tűntek az igazi férfiak, blablabla, ghostolunk, stb. Legyen egy, aki nem akar lelépni és kezdeményez, ahogy azt egy férfinek kell, annak sem írunk vissza. Itt lép be az egyes pont, Tibet, és hasonlók. Megértem a helyzetet, hiszen kb. minden hímnemű féltől állítólag jönnek a félmeztelen és faszos képek, szóval harapja le a cápa annak is, aki nem fesztiválokra megy ingyen répázásért, hanem itt rontja a normális férfiak ázsióját. Bár attól tartok, ők vannak itthon, én csak a vendég vagyok...de hát nem innen akartam feleséget vadászni, ez még mindig csak egy kísérlet.
Badoo
Na, hát ez a csoda maga. Itt tényleg bejön, amit korábban említettem a kevésbé szép nőkről, legalábbis a szűkebb környezetemre szűrve. Persze azt tegyük hozzá, hogy a normális, jó nők általában épp foglaltak. Akinek itt profilja van és jobban néz ki az átlagnál, az vagy most jött ki egy hosszabb kapcsolatból, vagy van már gyereke és úgy már a kutyának sem kell. Sajnálatos dolog ez, nehéz gyerekkel ismerkedni, de a hátterét nem ismerjük a dolgoknak (nem is feszegetem inkább, én gyermektelen nőkkel szeretnék ismerkedni). Jól jellemzi a helyzetet, hogy az exem, aki a közös stúdiófotózásunkon készült képekkel nyomul (és azokkal, amiket én csináltam róla a közös programjainkon) messze kitűnik a mezőnyből. Mondjuk ő legalább szép. De hát neki sem kellett a Maldív-szigeteki közös nyaralás, családalapítással folytatódó közös megöregedés, így hát marad az internet fertője, a netes társkereső.
A Badoo két napig húzta a telefonon, aztán menthetetlenül töröltem a profilt, letöröltem az appot és sóval hintettem be a helyét.
Nem meglepő módon itt sem iszik senki alkoholt és nem is dohányzik, sőt, mint a beszélgetésekből kiderül, nem is kávézik, tehát a magamfajta klasszikusan romantikus-hedonista gentlemannek nem ez a terep megtalálni azt a nőt, aki amellett, hogy jól is néz ki, lehet vele egy jobbfajta balaton-felvidéki pincészet teraszán a kilátásban gyönyörködve punnyadni, vagy kulturális programokra járni, de ha kell, sikítozós szexet rendezni a lakás minden pontján és kialvatlanul együtt kávézni másnap reggel a konyhában.
Igényes férfi nem ismerkedik ilyen helyen, szóval mindenki haladjon tovább, nincs itt semmi látnivaló!
